„Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”

A bűnbocsánat szentsége egy misztikus kapu, amelyet Jézus Krisztus, az Isten Báránya, vére által nyitott meg számunkra. Amikor a kereszten kilehelte a lelkét, az örökkévalóság tüzébe hullott minden emberi bűn, és az ő szentséges sebeiből fakadó irgalmas szeretet áthidalta a szakadékot ember és Isten között.

A bűnbánat és bűnbocsánat titka mélyen összefonódik a gyónással, ugyanis ebben a szent érintkezésben Isten és ember között ténylegesen megtapasztalhatjuk, hogy a Golgota időtlenné válik – hogy Jézus kereszthalála és feltámadása nemcsak egy történelmi esemény, hanem örökkévaló, minden korban érvényes valóság. A gyóntatófülke homályában, a felkent pap színe előtt a vérrel írt isteni megbocsátás személyessé, kézzelfoghatóvá lesz.

A gyónás nem csupán morális megtisztulást vagy a lelki terheink lerakását jelenti, hanem egyben belépést is egy titokzatos áramlásba, amely az örök isteni szeretetből fakad.

és csakis a feloldozás, vagyis az isteni gyógyítás cselekedete képes helyreállítani azt a megszentelő kegyelmet, amely visszakapcsolja a lelket a mennyei rendbe.

A gyóntatópap emberi szavain át maga Krisztus nyilatkoztatja ki: megbocsáttattak bűneid. Ez a mondat újjáteremt. Az a pillanat, amikor a bűnbánó lélek meghallja a feloldozás szavait, olyan, mint amikor a halott Lázár meghallja Krisztus szavát, és kilép a sírból. „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni.” Vagy ahogy Vianney Szent János fogalmazta meg: „Amikor a pap megadja a feloldozást, egyetlen dologra kell gondolnunk: hogy

A gyónás titka azonban nem csak abban áll, hogy a bűn eltörlődik, hanem abban is, hogy ennek a misztikus találkozásnak a hatására megkezdődik egy belső átalakulás, amelynek során a lélek leveti régi önmagát és felölti Krisztus világosságát. Jól jegyezzük meg: a valódi bűnbánat nem egyszerűen a bűnök felsorolása, hanem a szív mélyének megnyílása – az isteni tekintet előtt való teljes feltárulkozás. S ennek párjaként a feloldozás sem pusztán a bűn eltörlése, hanem

Aki őszinte szívvel gyón, az megízleli az újrakezdés misztériumát. A világban minden visszafordíthatatlan, de Isten országában nincs végleges bukás. Mert ahol az ember elbukik, ott Krisztus felemel. Ahol az ember vétkezik, ott az isteni irgalom kiontott vérként árad. És ahol a lélek megtér, ott az angyalok örömtáncot járnak a mennyben, mert az elveszett bárány visszatért a nyájhoz, vagy – ahogy a múlt heti evangéliumban is hallottuk – ünnepel az egész háznép, mert a tékozló fiú hazatért az atyai házba.

A szentgyónásban tehát az isteni jelenlét át is formál. Olyan, mint a tűz, amely elégeti a salakot, de közben megtisztítja az aranyat. A remény ígérete ez, a mennyei világba való belépés kapuja. A gyónás után a lélek új irányba indul, hiszen aki valóban megbánja bűneit, többé nem kíván visszatérni a régi utakra. 

Hinnünk kell a megbocsátás kegyelmében – a nagyböjti készület idején kérjük a Szentlelket, hogy ennek valósága ne csak az elménkben szülessen meg, hanem hatoljon le a szívünk legmélyéig! Amilyen gyakran csak lehet, tartsunk bűnbánatot és járuljunk szentgyónáshoz;

Krisztus feltámadt testén is ott maradtak a szent sebek, ám ezek már nem fájdalmat, hanem győzelmet hirdettek. Így a gyónás által a mi lelki sebeink is átalakulhatnak az isteni irgalom és a szeretet hordozóivá.

***

(Nyitókép: R.J. / Mandiner)